Tesztmérések a tahitótfalui szántók felett
Légifelvételen az 1972-es kutatási program
A légifelvételek minőségének javítása érdekében indított kutatási program keretein belül szállt fel 1972 őszén az Wild RC-8–as légifényképező kamarával felszerelt Kamov KA-26 típusú helikopter és egy Antonov AN-2M repülőgép, hogy tesztfelvételeket készítsen Tahitótfalun. Az eseményről Schmauder Tamás, a Lechner Tudásközpont szakértője írt elemzést, felhasználva a fentrol.hu online archívumában fellelhető, a feladat elvégzését megörökítő légifelvételeket.
A Földmérési Intézet „Légifényképek minőségének javítása” c. kutatási programjának számos célkitűzése volt. Nem csak a kontrasztátviteli függvények meghatározásához akartak eljárást kidolgozni, de a filmtorzulások kiküszöbölését lehetővé tevő képtranszformációs eljárás létrehozása is a tervek közt szerepelt. Többek között meg akarták vizsgálni azt is, milyen lehetőségek vannak a kamara kalibrálás hazai elvégzésére, stb. A célkitűzések többsége tesztfelvételek elkészítését tette szükségessé, így az egyik legfontosabb feladat egy légifényképezési tesztmező kialakítása volt. A megfelelő helyszín felleléséhez rengeteg szempontot kellett figyelembe venni: homogén, lapos terepviszony, inaktív mezőgazdasági művelés az őszi időszakban, könnyű szárazföldi megközelíthetőség, átjárhatóság. További kritérium volt, hogy katonai objektumok ne legyenek a környéken, a meglévő légi forgalom kicsi legyen, valamint kellett egy közeli kanyargós partszakasz a tipikus vízügyi feladatok tesztelhetőségének érdekében. A szakemberek választása így a Tahitótfalu keleti részén elterülő szántók területére esett. A tesztmező tervezését támogatandó, 1972 szeptember elején két légifényképezést hajtottak végre a térségben (ezek légifelvételei a fentrol.hu archívumában 1972-0084, 1972-0173 légifilmszámmal találhatóak meg).
Számos pontot jelöltek meg a terepen 40x40 centiméteres farostlemezre festett „lepkeszárnyakat” formázó ábrákkal. Ezeket 15x60 centiméteres figyelemfelhívó jelekkel egészítették ki a magasabbról készült felvételekkel történő munka megkönnyítése érdekében.
A pontmező pontjait igyekeztek szabályos rácshálók mentén elhelyezni, ám ez nem volt minden esetben lehetséges, a terepi sajátosságok – fák, bokrok – nehezítették a munkát. Okulva a korábbi tapasztalatokból, a vonalas feloldási és késél mintákat (melyek geodéziai meghatározása – tekintettel arra, hogy a térbeli elhelyezkedésük nem releváns a filmek és objektívek vizsgálatához – nem volt szükséges) a légifényképezés napjának reggelén helyezték ki. Így próbálták meg minimalizálni a rongálásos pontpusztulást.
1972. október 6-án reggel számos előre megtervezett légifényképezési feladat várt végrehajtásra. A feladatok úgy lettek meghatározva, hogy gazdaságosan, sok szempontból tudjanak teszteket végrehajtani rövid idő alatt. Több mint száz felvétel készült a tesztmezőről, mely repülési magasság függvényében egy-két felvételen is elfért volna. Ugyanazt a területet fotózták sokszor, különböző jellemzőkkel, úgy, mint repülési magasság, repülési sebesség, különböző nyersanyagok, valamint a fotogrammetriai feldolgozás szempontjából fontos képek közti átfedés mértékét is variálták. Az egyik legfontosabb tesztelendő feladat az volt, hogy mennyire lehet helikopter fedélzetéről sikeresen végrehajtani mérnöki célú légifényképezési feladatokat.
Ezt megelőzően nem sokkal, 1971. április 10-én hajtották végre Tököl közelében az első hazai fotogrammetriai célú légifényképezést helikopter fedélzetéről. Az ekkor készült filmek az 1971-0013 és az 1971-0014 számot kapták. Akkor, és az októberi teszten is a Repülőgépes Növényvédő Állomástól (RNÁ) bérelt Kamov KA-26 típussal történt a felvételezés. Az összehasonlíthatóság érdekében a helikopterrel egy időben egy Antonov AN-2M típusú repülőgép is a levegőben volt ezen a napon. Mindkét légi jármű két filmet készített.
| filmszám | jármű | fényképezés ideje | relatív repülési magasság | film | személyzet |
|---|---|---|---|---|---|
| 1972-0088 | AN-2M | 12:01 – 12:59, 13:25 | 260 – 2300 | fekete-fehér | Makai, Erős, Perei |
| 1972-0142 | AN-2M | 11:53 – 11:53 | 970 | fekete-fehér | Makai, Erős, Perei |
| 1972-0143 | KA-26 | 11:32 – 12:05 | 160 – 1000 | fekete-fehér | Gál, Lánczi, Fegyveres |
| 1972-0144 | KA-26 | 12:36 – 12:55 | 390 – 1000 | színes | Gál, Lánczi, Fegyveres |
A helikopter reggel érkezett a budaörsi repülőtérről, ahol előzőleg beszerelték az RC-8–as légifényképező kamarát. A Tahitótfalu–Vác kompállomás közelében, a Pokol csárda melletti sportpályán szállt le. Itt a barommetrikus magasságmérőt a tengerszint feletti magassághoz igazították, majd a személyzet a helyszínen tartózkodó kollégák társaságában terepbejárásra indult, megszemlélték a kihelyezett pontjelöléseket, mely megkönnyítette a navigátor Lánczi István fedélzeti munkáját. A fényképezés a déli órákban folyt, hiszen ilyenkor a legrövidebbek a képek kiértékelését zavaró árnyékok.
Ugyan a két gép egyszerre volt a levegőben és az AN-2M – nem meglepő módon – szinte mindig magasabban tartózkodott a helikopternél, az elkészült 48 db felvétele közül mégis csak 6 képkocka örökítette meg a KA-26-ost. Ezek a 17-es feladat végrehajtása közben készültek, ekkor a repülőgép magasságmérője 530 métert mutatott, a helikopter ezekben a percekben nem fotózott (legalábbis nem maradtak fenn ilyen felvételek), így a képek szélére fényképezett barommetrikus magasságmérő által mért adatok nem állnak rendelkezésre, mindenesetre durván 250 méter tengerszint feletti magasságon lehetett ekkor.
A helikopteres teszt egyik fő tanulsága az volt, hogy a barommetrikus magasságmérő pontatlansága (±10 m) olyan lényeges tényező, mely extrán alacsony repülési magasságnál meghiúsíthatja a tervezett képek közti átfedés mértékének meglétét, mely a fotogrammetriai kiértékelés szempontjából elengedhetetlen. Ebben az időben még nem voltak elterjedve a jóval pontosabb adatokat szolgáltató rádiós magasságmérők. Nem volt ilyen műszer azon az L-410-esen sem, amelyik 1977-ben zuhant a Balatonba. Talán megmenthette volna annak a Lánczi Istvánnak az életét, aki ezen a napon a KA-26-os navigátora volt.
A helikopter az első légifilm (Ilford FP-3 nyersanyag) elkészítése után leszállt, hogy film tartó magazint cseréljen, a második filmet színes, Kodak MS Ektachrome alapanyagra készítették. Ekkor felszállt utasként Tikász Emese és Winkler Péter, a feladatuk a tesztmezőről még egy-két fotó (11-es feladat), majd a Tahi hídról pár szépségfelvétel készítése volt. Utolsó feladatként készítették el a görbesoros légiháromszögelés teszteléséhez szükséges felvételeket, melyek a Szentendrei-Duna-ág vonalát követik északi irányban. Ezután a helikopter visszatért a budaörsi repülőtérre.
A felvételeken látható Bogschütz József (fotólaboráns), Mikola Gábor (elektrotechnikus), Tikász Emese, Winkler Pétert (kutatás-fejlesztési projekt témavezető), amint lelkesen integetnek a helikopternek, ücsörögnek, beszélgetnek. Ott van a képeken az árnyékban leállított szolgálati Lada, a dűlőúton forgolódó UAZ és az arra járó lovaskocsi is.
Az ezen a napon készített felvételek sok szempont szerinti kiértékelésé alapján készült el 1975-ben a „Légiényképek minőségének javítása” c. kutatási anyag (első kötete innen letölthető), mely erős alapot képezett az 1977-ben megszülető, a mérőkamarás légifényképezések megrendeléséről, előkészítéséről, vizsgálatáról és szolgáltatásáról szóló L.1. szabályzathoz.
Köszönöm Winkler Péter munkáját, sokat segített a cikk megírásában.
